Egy kettős győzelem után nem szokás nem örülni, pláne akkor, ha az adott csapat olyan sorozatot folytat, mint a Mercedes Szocsiban: az Olimpiai Parkban kialakított pályán még soha senki nem nyert futamot a csillagosokon kívül, örömnek azonban nyoma sem volt a gárda háza táján. Az orrlógatás oka az volt, ahogyan kialakult a kettős győzelem sorrendje: noha a futam előző évi győztese, Valtteri Bottas megszerezte a rajtelsőséget és vezetett is a futamon, azonban a 26. fordulóban át kellett adnia a pozícióját a bajnoki címért harcoló és az abroncsaival küszködő Lewis Hamiltonnak, annak tudatában, hogy később visszakaphatja azt. Csakhogy ez nem történt meg: a végén nem helycseréről, hanem a pozíciók megtartásáról kapott üzenetet Toto Wolfftól, mondván, „nehéz napod van neked is, nekünk is, majd a futam után megbeszéljük”.
„Valtteri igazi úriember volt ma” – nyilatkozta az idei 8., pályafutása 70. győzelmét arató Hamilton, akinek a futam közben legfőbb bajnoki ellenfelével, Vettellel is meg kellett birkóznia: a 15. körben megejtett kerékcseréje után a Ferrari mögé tért vissza, ám egy agresszív manőverrel pillanatok alatt megelőzte a németet, aki csak a 3. helyen zárta a futamot. A pontelőnyét 50 egységnyi növelő brit nem titkolta, hogy a csapatutasítás miatt nem tudott őszintén örülni a sikernek: „Őszintén szólva a mai nap sportpályafutásom legfurcsább napja. Emlékszem, hogy beszéltünk erről a helyzetről korábban, de mindig kellemetlenül éreztem magam. Amikor egy versenyzőnek nem engedik meg, hogy nyerjen, az olyan, mintha elvennék tőle a levegőt. Soha nem kívánom ezt az érzést senkinek. A döntést a csapat hozta meg, annak fényében, hogy milyen állapotban voltak az abroncsaim és Vettel rohamozott hátulról. A csapatban komolyabb fejek vannak, akik azt mondják, hogy ’Nyernünk kell, minden a győzelemről szól. Meg kell nyernünk mindkét bajnokságot, ezért nem érdekes, hogy melyik autó nyer’. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy Valtteri megértette ezt a helyzetet, ezzel is bizonyította, hogy igazi úriember. Sokan dolgoztak azért, hogy meglegyen ez a kettős győzelem, köszönet illeti a csapatot, de ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy ez az a győzelmem, amelyre a legkevésbé vagyok büszke” – méltatta Bottast Hamilton.
Bottas a kamerák kereszttüzében és az újságírók jelenlétében jól kezelte a helyzetet, ám a dobogón és a futamot követő forgatagban látott testbeszéde arról árulkodott, hogy majd’ szétrobban a dühtől, ami nem is csoda, hiszen ez lehetett volna az idei első győzelme. Mi mást tehetett volna a finn? A csapatmunka fontosságával takarózott: „Csapatként jó eredményt értünk el, maximális pontszámmal, de személy szerint számomra nagyon nehéz volt ez a verseny, még úgy is, hogy értem a helyzetet. Ha a csapatvezetők számára tényleg mindegy, hogy Lewis vagy én aratjuk a győzelmet, amíg kettős győzelemről beszélünk, viszont az év végére már csak Lewis van harcban a bajnokságért, én sajnos nem. Éppen ezért számukra az a jobb, ha Lewis nyer. Ez van. Nem ideális számomra ez a helyzet sem sportolóként, sem emberként, de ez a tény, amit el kell fogadni. Egy csapat vagyunk, én pedig csapatjátékos vagyok. Ma adtam egyet a csapatnak, holnap kapok egyet. Így megy ez, de őszintén szólva már nagyon, nagyon várom a következő évet, azt, hogy elkezdődjön az új szezon” – fogalmazott a Mercedes hospitality-egységében tartott sajtótájékoztatóján az északi pilóta.
Toto Wolff sportigazgató, aki meghozta a döntést és arról a csapatrádión tájékoztatta is Bottast, méltatta a finn csapatjátékos mívoltát, ugyanakkor nem győzte hangsúlyozni, hogy sajnálja a történteket. „Ez a győzelem az övé lett volna, de mi megváltoztattuk” – kesergett a szakvezető, aki ecsetelt azt is, hogy mi vezetett a keserű döntéshez. Álláspontja alátámasztotta azt a felvetést, hogy a James Vowles vezetésével működő stratégiai részleg súlyos hibát vétett, amikor úgy alakították Hamilton stratégiáját, hogy a kerékcseréje után Vettel mögé tért vissza: „Arról egyeztettünk, hogy ki jöjjön először kerékcserére. Valtterit hívtuk be, mert védeni szerettük volna a győzelmi esélyeit, Lewis esetében viszont elhúzódott az egyeztetés, egy körrel megcsúsztunk, így pozíciót veszített Sebastianhoz képest. Ez okozta a kavarodást, mert Lewis Sebastian mögé került és támadnia kellett. Ez vezetett a gumik hólyagosodásához, attól kezdve pedig őt kellett védenünk, mert sérült gumikon hajtott, Sebastiannal a nyakán. Bár Lewis jó messze volt tőle, amikor szóltunk Valtterinek, hogy cseréljenek helyet a 13-as kanyarnál, azonnal megtette, amit kértünk tőle. Ilyen embert akar mindenki a csapatába, mert hagyatkoznod kell a srácokra, éppen úgy, ahogyan ők is hagyatkoznak ránk. Pontosan emiatt érezzük egyébként még rosszabbul magunkat…”
A paddockban egyébként megoszlottak a vélemények a Mercedes döntésével kapcsolatban: a többség szerint teljesen elfogadható, hogy a csillagosok vezetősége a vb-végjátékhoz közeledve igyekeztek maximalizálni Hamilton esélyeit, akadtak azonban olyanok is, akik szerint az eset kísértetiesen hasonlít arra, amikor a Ferrari a 2002-es Osztrák Nagydíjon Michael Schumacher mögé parancsolta az egész futamot uraló Rubens Barrichellót. Wolff visszautasította a párhuzamot a Forma-1 történelmének egyik legsötétebb eseteként jegyzett csapatutasítással: „Amikor összehasonlítjuk a két helyzetet, nem szabad megfeledkezni arról, hogy ők az idény hatodik futamán alkalmazták a csapatutasítást, egy olyan szezonban, amikor már júliusban megnyerték a bajnokságot. Az a helyzet, amibe mi most kerültünk, teljesen más. Nyertünk futamokat, de nem azért, mert a mienk a legjobb autó, hanem azért, mert a Ferrari és Sebastian balszerencsések, mi pedig szerencsések voltunk. Emlékezhetünk arra is, hogy Monza után a Ferrari mennyi sz.rt kapott a nyakába amiatt, hogy Kimi az élről rajtolt, de az első néhány kanyarban nem segítette Sebastiant. Akármit csinálunk, az nem jó. Őket akkor azzal vádolták, hogy hibáztak, mert nem kalkuláltak úgy, ahogyan kellett volna. Mi kalkuláltunk már, igazi versenyzői szívvel, de akárhogyan csinálod, az nem felelhet meg mindenkinek” – mondta a csillagosok vezére, aki megjegyezte: ha nem lépik meg a csapatutasítást és Hamilton alulmarad Vettellel szemben, valószínűleg mindenki idiótának titulálná.
A nap végén az egyetlen mosolygó ember épp Vettel volt – annak ellenére is, hogy érdemi esélye nem volt a futamgyőzelemre, ráadásul a ponthátránya is jócskán nőtt a tabellán. „Ma ismét jónak éreztem az autót, de sajnos nem tudtam olyan gyors lenni, mint a többiek. A mai nap tempó tekintetében még jobb is volt a tegnapinál, de így sem tudtam komolyabb nyomást gyakorolni a legfőbb ellenfeleinkre, pedig mindent megpróbáltam. Örülök, hogy dobogóra állhattam, de nyilvánvaló, hogy nem ilyen eredményért jöttem ide” – fogalmazott a német, akinek harci kedvét nem csorbítja, hogy egyre inkább halványodik az ötödik vb-cím esélye: „Van tervünk az előttünk álló időszakra és remélhetőleg a következő néhány futamra sikerül előrelépnünk. Az előttünk álló pályák talán picit kedvezőbbek lesznek számunkra. Keményen dolgozunk és majd meglátjuk, hogy mit hoznak az előttünk álló futamok!”
Volt oka az örömre Max Verstappennek is: a Red Bull holland reménysége büntetések miatt a 19. kockából rugaszkodott neki a távnak, de már az első körben javított hat helyet, s mivel a lágy Pirelliket csak a 43. fordulóban cserélte ultralágyakra, jódarabig a mezőny élén haladt, a Mercedes tempóját futva. Ugyan a kiállását követően visszaesett és az 5. helyen fejezte be a viadalt, a 21. születésnapját épp a mai napon ünneplő németalföldit a publikum a nap legjobbjának járó különdíjjal jutalmazta: „A mai nap sokkal jobban alakult, mint amire számítani lehetett és nagyon bízom benne, hogy az idény hátralevő futamai is ilyenek lesznek. Élveztem a versenyt, az eredmény pedig remek születésnapi ajándék számomra” – mondta a pilóta, akit a Red Bull a délelőtti órákban oroszos csinnadrattával köszöntött a jeles napon.
