A szezon féltávjánál már a csapaton belül is magabiztosan elkönyvelhették, hogy jelentős előrelépést sikerült elérniük a rendkívül pontszegényen lecsengett elmúlt két évadjuk után. Az Alfa Romeo nevével felcímkézett, immár korszerű Ferrari-motorokkal, na meg az olaszoktól érkező egyéb technikai támogatással a hinwili kiscsapat sereghajtó helyett ismét a középmezőny tagjának nevezheti magát, s jelenleg a Toro Rossóval áll harcban a konstruktőri 8. helyért.
Amikor a Magyar Nagydíj hétvégéjén beléptünk a Sauber impozáns motorhome-jába, hogy találkozzunk a versenyzőkkel, különös látvány fogadott minket. Charles Leclerc és Marcus Ericsson egy asztalnál ültek egymással szemben, bekötött szemmel. A két pilótának versenypályák vonalvezetését kellett egy papírra lerajzolnia, miközben egy kamera rögzítette a csapat YouTube-csatornájára várhatóan hamarosan felkerülő vicces videót.
Adta magát, hogy a felvételt követően első kérdésként azt érdeklődjük meg Leclerc-től, melyikük teljesített jobban ebben a szokatlan megmérettetésben. „Marcus jobb volt a rajzolásban. Én már ott elrontottam, hogy Hockenheimet rajzoltam, amikor Budapestet [a Hungaroringet] kellett volna” – vallotta be Leclerc a rövidzárlatot.
Ezen kívül viszont nem sok egyéb példát találhatunk a közelmúltban arra, amikor a 20 éves monacói tehetség valamit rosszul csinált volna, hiszen egyre gyakoribb Q3-as szerepléseivel és pontszerzéseivel hamar igazolta, hogy nem véletlenül tartják őt a közelmúlt egyik legtöbbre hivatott fiatal pilótájának.
„Pozitívnak értékelem a bemutatkozásom” – kezdte Leclerc. „Bár az első három versenyen még nehézségeim voltak, mert rengeteg újdonságot kellett megtanulnom, és akkor még biztos voltam benne, hogy nagyon nehéz szezon áll előttem. Azóta viszont nagy előrelépést tettem én magam is, és a csapat is az autóval, így sokkal jobbak lettek az eredményeink, mint arra számíthattunk. Az első versenyek után végre megértettem, miképpen is kell vezetni ezeket az autókat, és sikerült szintet lépnem ezen a téren.”
Azonnal szembetűnt az is, hogy zsenge kora ellenére máris mennyire éretten nyilatkozik a monacói, így kíváncsiak voltunk, hogyan tanulta meg kezelni az idén hirtelen megnövekedett nyomást és médiafigyelmet – különösen annak fényében, hogy már egy tucat F1-es futam után sokan a Ferrari jövő évi ülésében látják őt.
„Még fiatalabb koromban részt vettem mentális tréningeken, ahol megtanultam, hogyan birkózzak meg a nyomással és a kártékony gondolatokkal. Egy ideje azonban már nem járok erre a képzésre, hiszen immár tudom magam kezelni ezeket a dolgokat, hogy ne a pletykák járjanak a fejemben. Nem szoktam kifejezetten rákeresni a saját nevemre az interneten, de amikor látok egy hírt magamról, akkor azt azért elolvasom.”
„Egyelőre persze csak arra figyelek, hogy a Sauberrel a legjobb munkát végezzem, de ha valamikor a jövőben megkapnám ezt a lehetőséget [a Ferraritól], azzal az álmom válna valóra, hiszen gyerekkorom óta arra vágyok, hogy egy napon a Ferrari pilótája legyek. Mostanáig viszont még nem beszéltek velem erről, így azt tartom legfőbb célomnak, hogy bizonyítsam számukra, mire vagyok képes.”
Bár csapattársát, Ericssont sem lehetett kihozni a sodrából, mégis érezhető volt a kontraszt a két Sauber-pilóta viselkedésében. A svéd minden válaszát egy kaján mosoly kísérte, azt sejtetve, hogy csak a diplomatikus igazságot árulja el az általunk érintett témákban. Mert kétségtelen ugyan, hogy több mint két év után Ericsson idén visszatért a pontszerzők közé, de teljesítménye így is árnyékba szorul Leclerc mögött. Egyesek igazságtalannak tartják, hogy a svéd két csapattársat is „elfogyasztott” már a Saubernél, hiszen a nála nagyobb ígéretként érkező Felipe Nasr és Pascal Wehrlein is kikerült már az F1-ből. „Remek versenyzők voltak és kemény csatákat vívtunk mindkettőjükkel. Végül én vagyok még mindig itt, ők pedig már nem, de hát így megy ez, ez egy kemény sport!” – mondta, ügyesen kerülve azt a témát, hogy bármiféle pénzügyi kapcsolatban állna a Sauber jelenlegi tulajdonosaival.
Ericsson egyébként már négy szezonnál és 72 versenynél jár a Sauber színeiben, ami máris az istálló független történetének leghosszabb ideig szolgáló pilótájává teszi őt. Vajon ennyi idő elteltével érzi-e, hogy jelenléte és visszajelzései nélkül szegényebb lenne a csapat? „Remélem, hogy ez lenne a helyzet. Úgy érzem, hogy értékes vagyok a csapat számára, és a tapasztalatommal hozzájárulhatok a munkához. De ezt valójában ők tudnák megmondani.” Azt viszont ő is meg tudta mondani, hogy bár Leclerc kölcsönadása és a szoros technikai partnerség révén a Ferrari ismét szervesen visszatért a Sauber életébe, ő maga azonban eddig ezt nem volt képes meglovagolni, hogy bármilyen személyes kapcsolatot alakítson ki a maranellóiakkal.
A középtávú jövőre előretekintve a svéd elmondta, jól érzi magát a Saubernél, és öt év múlva is a Formula-1-ben látja önmagát, ám amikor rákérdeztünk, hogy tényleg boldog lenne-e a helyzetével, ha még 2023-ban is a hinwiliek autójában nyomná a pedált, csak némi hezitálás után válaszolt igennel – a kaján mosoly pedig ezúttal sem maradt el.