Kubica az F1 új podcastjében beszélt korai versenyzői karrierjéről, a sajnálatos balesetről és arról is, hogy volt szerződése 2012-re, azonban végül már nem valósulhatott meg az álomszerű üzlet amiatt a rali miatt, amire nem is volt kedve elmenni. Viszont továbbra sem tett le a lengyel arról, hogy még láthassuk őt a rajtrácson.
„A legelképesztőbb dolog, hogy igazából az lett volna az utolsó ralim, miután az a csapat, ahol 2012-től versenyeztem volna, nem engedte volna meg nekem, hogy ralizzak. A Renault azonban megengedte, mivel bűntudatuk volt, hogy annyi műszaki probléma ért engem. Igazából nem is volt már kedvem ahhoz az egészhez. Hogy kirepüljek Milánóba, menjek ide, menjek oda… Semmi kedvem nem volt hozzá, mégis elmentem.”
Tom Clarkson kérdése az volt Kubicához, hogy az a bizonyos csapat piros volt-e: „Igen, egy piros csapatról volt szó. De ez igazából nem újdonság, már akkor is rengeteg újság megírta. Nem tudom, Fernando mennyit tudott róla, igazából kevesebbet kerestem volna, mint a Renault-nál.”
Ezután beszélgettek a pilóta korábbi karrierjéről is, illetve arról is szó esett, hogy miért akart ralizni Kubica. Óriási árat fizetett a raliért a lengyel: „Mikor még gyerek voltam, nem nagyon járt a fejemben az F1 gondolata. Csak a lehető legjobb szerettem volna lenni. Mindig is nagy rajongója voltam a ralinak és ez most is így van. Valami olyan dolgot kerestem az F1-en kívül, amivel fejleszteni tudtam volna a tudásomat. Olyan képességekre akartam szert tenni, ami a többieknek nem volt birtokában. Továbbra is azt mondom, hogy 2010-ben a rali nélkül sokkal kevesebb pontot szereztem volna a Formula-1-ben. Gondolok itt az olyan körülményekre, mint az érzékenység, vizes pályán menni slickekkel, ilyen apróságok. Hatalmas árat fizettem, de nem voltam elégedett azzal, ahol akkoriban tartottam. Mindig jobbá akartam válni és ebben a rali segített is, de végül túlontúl nagy árat fizettem.”
„Sohasem lettem a Ferrari versenyzője, de nagyon közel álltam hozzá. A felépülésem olyan komoly energiákat vett igénybe, hogy az első 18 hónapban meg sem fordult a fejemben a Ferrari. Viszont minél több idő telt el, annál jobban fájt a dolog. Voltak pillanatok, mikor a rehabilitáció 100%-ig kimerített, de mindvégig hiányzott az F1. Fájdalmas volt a rehabilitáció, de nem tette fájdalmasabbá, hogy a Ferrarinál lehettem volna akkor. Most viszont már sokkal jobban fáj.”