Az ezredmásodperceként zajló versenyben a száguldó cirkusz csapatai évről évre egyre kifinomultabb technikákat használnak fel. Egy Formula-1-es autón manapság már százas nagyságrendben találhatók meg különböző szenzorok, de jelentős mennyiségű információt ad egy-egy szélcsatornában vagy tesztpadon végzett próba is. A Williams műszaki vezetője avatott be a részletekbe.
„A bázisunkon több terabyte-nyi adatot tárolunk” - árulta el Graeme Hackland. „A szélcsatornában például olyan sokat generálunk, hogy egy jó részét azonnal törölnünk kell. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy mindet megtartsunk, hiszen a világot körbeutazva kellene vigyáznunk rájuk. Nem petabyte-okról van szó (a terabyte ezerszerese), mint például egy pénzügyi intézetnél, de azért így is jelentős mennyiség.”
A tengernyi információt ráadásul nem csak a nagydíjak helyszínén használják fel – valahogy a bázisukra is haza kell juttatniuk. De mennyit is pontosan? „A telemetriai adatok nem foglalnak olyan sok helyet” – magyarázta Hackland. „Egy versenyhétvégén 80-100 gigabyte-ról van szó. Ezekhez hozzáadjuk az időjárást, a gumikat és a videókat is - a saját és a riválisaink autóiról készült videóanalízisek egyre hangsúlyosabbá válnak. Aztán ott vannak a hanganyagok is. Ezek összeadva futamonként 160-200 gigabyte-ot jelentenek.”
De nem is pusztán arról van szó, hogy a Williams költségvetésébe nem fér bele néhány HDD. A csapatok számára felbecsülhetetlen értékű adatokat egyrészt biztonságosan kellene szállítaniuk kontinensről kontinensre, másrészt a helyszínen is tárolniuk kell. Ezek is nehezítő körülmények. „Egy hétvége során vannak pillanatok, mikor bizonyos adatokból kizárólag egyetlen verzió létezik. Aggasztó, hogy ezt esetleg elveszíthetjük” – vallotta be a szakember.
A Williams egyébként a napokban jelentette be egyik új partnerét, az adattárolásra specializálódott orosz Acronist.
