A lengyel az FIA által készített Auto Magazine-nak adott interjújában beszélt minden korábbinál őszintébben arról, hogy milyen hosszú, fájdalmakkal és buktatókkal teli utat kellett megtennie súlyos karsérüléssel járó 2011-es ralibalesete óta, hogy több mint hat év elteltével újra F1-es autót vezethessen.
„Minden nap új korlátaimmal ismerkedek meg, de mindig reméltem, hogy legalább az esélye megkapom majd arra, hogy tegyek egy próbát. Rengeteget vezettem a szimulátorban és versenyeztem más kategóriákban, ám mindig is tudtam, hogy csak a Formula-1-es autó tudná ismét megadni számomra azokat a különleges érzéseket, és ez nemrég be is igazolódott” - fogalmazott a 32 éves lengyel, aki a Williamsszel vette fel a kapcsolatot, miután a Renault mégsem tart igényt jövő évi szolgálataira. „Reális maradok, és tudom, nagyon csekély az esélye annak, hogy teljes szezonra visszatérjek versenyzőként a Formula-1-be.”
„Az élet rengeteget adott számomra, aztán egyetlen szempillantás alatt mindent el is vett. Azt mondják, hogy az idő minden sebet begyógyít, de esetemben ez nem így volt. Én csak egyre jobban szenvedtem. Eleinte azt gondoltam, hogy viszonylag gyorsan visszanyerem majd a karom teljes mozgásképességét, de ez nem történt meg - nem érkezett el az a javulás, amiben reménykedtem. Nehéz idők voltak, de meg kellett tanulnom elfogadni. Amint ez sikerült, képes voltam megnyitni egy új fejezetet.”
„A baleset a feje tetejére állította az életemet, de tisztában vagyok vele, csak néhány centiméteren múlt, hogy most egyáltalán itt lehetek és beszélhetek erről. A legnehezebb munkát a saját fejemben kellett elvégeznem. Voltak szörnyű időszakok, amikor úgy éreztem, mindennek vége. Rosszabb volt még a fizikai fájdalomnál is, de ma már végre békében élhetek önmagammal, hiszen ismét az lehetek, aki voltam: Formula-1-es versenyző.”
Mentálisan valamelyest Kubicáéhoz hasonló helyzettel kell jelenleg megküzdenie Billy Mongernek, aki idén mindkét lábát elveszítette egy F4-es baleset következtében. Kubica karját, amelyet súlyosan szétroncsolt a szalagkorlát, végül ugyan sikerült megmenteni, ám a gyógyulási folyamat nagy része számára is hasonlóan zajlott.
„Nagyon nehéz erről beszélni, és senkinek nem akarom megmondani, mit csináljon” - mondta a lengyel. „Billynek először újra meg kell ismernie önmagát, és meg kell tanulnia békében együtt élni új életével. Aztán elkezdhet gondolkodni azon, hogy milyen új dolgokat érhet el - olyanokat, amelyek az ágyban fekve, a plafont bámulva és önmagát elveszettnek érezve még lehetetlennek tűntek. Tudom, hiszen néhány alkalommal én is megtapasztaltam ezt az elmúlt években.”
