Ritka az olyan pályafutás, mint a Jacques Villeneuve-é: újoncként majdnem megnyerte a világbajnoki címet 1996-ban, a következő évben sikerült is neki, hogy aztán címvédőként két szerény dobogóra jussa tőle. 1999 még siralmasabban alakult a BAR-ral, és csak 2001-ben jutott fel a dobogóra, két alkalommal. Hiába versenyzett a kanadai 2006 közepéig, az akkori Német Nagydíj volt az utolsó alkalom, amikor a pódiumról integethetett.
Miután dicstelen körülmények között távozott a BMW-től, többször szóba került, hogy visszatér a száguldó cirkuszba, ez azonban nem jött össze neki. Villeneuve máshol keresett boldogulást: Le Mans-ban, a NASCAR-ban, visszatért az Indy 500-ra, de elindult a Formula-E-ben is, ahol viszont nem sikerült megvetnie a lábát. „Néha nehéz” – utalt az expilóta a német Welt című lapnak a versenyzés hiányára. „A vezetés mindig hatalmas élvezetet jelentett számomra. Mindig is szenvedélyes versenyző voltam, és az is vagyok.”
Noha Villeneuve nagy kritikusa a szabályoknak, az a fajta pilóta volt, aki mindenféle autót csúcsra szeretett volna járatni. „Ezzel olyan zónába kerülsz, ami valótlanná válik, szuperhősnek érzed magad a saját világodban, és meg vagy győződve arról, hogy téged senki sem követhet oda.” A pilóta a Formula-E-ből történő tavalyelőtti kiebrudalása óta vágyik arra, hogy ismét volán mögé üljön. „El kell fogadnod, de soha nem kell abbahagyni a vágyakozást utána. Kár, hogy ezt már nem űzhetem manapság” - tette hozzá 1997 világbajnoka, aki nemrég páros lábbal szállt bele honfitársába, Lance Strollba.