DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. november 24. vasárnap
F1

„Jules is ezt tette volna”

Bár az egész F1-es paddock egy emberként gyászolta az F1-es Magyar Nagydíj hétvégéjén Jules Bianchit, volt egy csapat és két pilóta, akiket a többieknél is jóval személyesebben érintett a tragédia.

Roberto Merhire és Will Stevensre várt ugyanis az a nem könnyű feladat, hogy néhány nappal társuk elvesztése után beüljenek annak a csapatnak az autójába, amelynek eggyel korábbi versenygépével Jules Bianchi Suzukában a tragikus végkimenetelű balesetét elszenvedte.

A Manornál szinte családtagnak számított a fiatal francia pilóta, akire a Magyar Nagydíj rajtja előtt egy perces néma csenddel emlékezett a mezőny. Gondolhatjuk, milyen érzések kavarogtak a brit kiscsapat két pilótájának fejében, mielőtt útjára indult a verseny…



 „Ez egy nagyon nehéz nap volt a számunkra, és nem volt könnyű beülni az autóba és versenyezni, de Jules is ezt tette volna a helyünkben, és tőlünk is ezt várta volna” – kezdi a Manor hivatalos futam utáni sajtóközleményében a versenyt a 15. helyen záró Merhi.

„A csapat nagyszerű munkát végzett ezen a versenyen, ami nem tartozott a legkönnyebbek közé. Egy jó rajt után már a Sauberek előtt voltam, sőt, Grosjeannal is harcoltam. Kevéssel ezután azonban kilazult a fejtámaszom, ezért a tervezettnél korábban ki kellett állnom a bokszba, hogy orvosoljuk a problémát. Ez felborította a stratégiámat, de később a biztonsági autó ismét új formát adott a versenynek. A 15-16. hely jónak számít, ezért úgy gondolom, a lehető legjobb munkát végeztük el Jules tiszteletére” – zárta gondolatmenetét a fiatal spanyol, aki a csütörtöki sajtótájékoztatón még azt is bevallotta, számára mindig Bianchi volt „a pilóta, a viszonyítási pont”, akihez mérte magát.

A Manor másik versenyzője, Will Stevens bár nem fejezte be a futamot, de így is értékelhető eredménnyel, a 16. helyen zárta a versenyt, amiben képes volt meglelni a maga örömét. „Elég nehéz hétvége volt ez az egész csapat számára, de azt hiszem, büszkék lehetünk arra a munkára, amit elvégeztünk” – kezdi. 

„Roberto és én egész hétvégén jó csatát vívtunk itt egymással, és ez a versenyen is folytatódott. Miután ő korán kiment a bokszba, folyton váltogattuk egymás között a pozíciókat, ami részben annak is volt betudható, hogy a verseny több szakaszában is eltérő gumikon voltunk. Sajnálom, hogy a végén félre kellett állnom, de vibrációt éreztem jobb hátulról, ezért ezt láttam a legbiztosabbnak, és végül is így is értékelve lettünk. Remélem, a nyári szünet egy jó pihenési lehetőséget ad az egész csapatnak, és Spában újult erővel térhetünk vissza” – tette hozzá végül Stevens. 

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: