Hamilton és a Mercedes egy rosszul felmért bokszkiállás által tették zűrzavarossá az idei monacói verseny végét - amikor a biztonsági autó a pályára lépett, a brit kihajtott kerékcserére, de a döntéshozók közül senki nem volt tisztában azzal, hogy a címvédőnek nincs elegendő előnye ahhoz, hogy visszatérjen az élre. Lesipuskásként így Nico Rosberg aratta le a babérokat, a hoppon maradt Hamilton pedig csak 3. lett.
A 30 éves pilóta látványosan lassan teljesítette levezető körét, és szokatlan módon leparkolta autóját az alagút előtti Portier kanyarban, ahonnan csak kis idő után haladt tovább. Hamilton most egy brit napnak elárulta, Ayrton Sennára emlékezett azon a ponton, aki 1988-ban szintén nagy előnynél bukta el a biztosnak tűnő győzelmet, miután nagy előnnyel rendelkezve balesetet szenvedett abban a kanyarban. A brit párhuzamot látott idolja és önmaga veresége között.
„Nehéz volt elhinni. Nem emlékszem, hogy valaha is átéltem volna ennél nehezebb pillanatokat” - idézi Hamilton szavait a Motorsport. „Erős hívő vagyok, ezért megálltam ott az autóval is imádkoztam, ami erőt adott. Ott összeszedtem magam és a gondolataimat, és tudtam, hogy pozitívumok várnak még rám a továbbiakban. Ez segített nekem abban, hogy olyan ember lehessek, amilyen vagyok is, és azt az üzenetet küldhessem a világnak, miszerint bármilyen akadályt is dob elénk az élet, képesek lehetünk átlendülni azon. Ez számomra is egy végső teszt volt.”
Hamilton végül higgadtan szállt ki az autóból, és a kamerák előtt is visszafogottan nyilatkozott, nem mutatva a frusztráció legkisebb jelét sem.
„Igyekeztem alacsonyan tartani a szívverésem. Tudtam, hogy ha elveszítem a hidegvérem, a média azonnal rám száll, és még jobban megnehezíti a dolgom. És tudom, hogy a világon rengeteg gyerek felnéz rám, így az én viselkedésem talán arra is hatással lehet, hogy hogyan viselkednek az iskolában, vezetés közben, vagy bármilyen tevékenység során. Fontos üzenete volt tehát annak a pillanatnak: ne légy önző, és mindig szélesebb képben gondolkodj.”
„Sokakban nem is tudatosul, hogy a tökeinket is szétizzadjuk egy verseny során. De nem akarjuk kimutatni a csalódottságunkat, hiszen abból csak további erőt merítene a csapattársunk.”
