Sajnos sok pilóta van a Forma-1-ben, akik szupertehetségként érkeznek a királykategóriába, de aztán mégsem úgy alakulnak a dolgaik, ahogyan a szakma és főleg saját maguk elképzelték, így ünnepelt sztár helyett egyszerű, jó munkásemberekként emlékszünk rájuk. Ilyen volt Jean Alesi is, aki a minap az Autosportnak adott interjújában emlékezett meg szövevényes csapatváltásáról.
A francia nagyszerű eredményekkel kezdett 1989-ben a Tyrellnél, majd 1990-ben ott folytatta, ahol előző év végén abbahagyta, így nyár közepére már odáig jutott, hogy a száguldó cirkusz két élcsapata keresse a kegyeit. „A Williams pont akkor kezdett megerősödni, amikor én is, így mindenképp le szerettem volna szerződni velük. A fejemben minden összeállt: 1990 a Tyrellnél, aztán 1991-től már a Williamsnél. Nem éreztem a nyomást, minden tökéletesnek látszott.”
„Három éves szerződést írtam alá velük, és úgy tűnt, hogy a Paul Ricardon már be is jelenthetnek. Mivel ez nem történt meg, az opció egészen szeptemberig tolódott, és én mondtam Franknak, hogy ha Silverstone-ban sem jelent be, akkor inkább a Ferrarit választom. Ők is régóta keresték a kegyeimet, így mindenképp dűlőre szerettem volna vinni a dolgot.”
Mivel azonban Frank Williams habozott, hiszen megpróbálta megszerezni a McLarentől Ayrton Sennát, Alesi a szívére hallgatott, és 1991-re Maranellóban kötött ki. „Sokat beszéltem Frankkel, és bár hosszú történet, szerettem volna versenyezni velük. Ma már könnyű azt mondani, mi lett volna, ha…” – utalt Alesi arra, hogy amíg a Williams ezt követően négy egyéni, és öt csapatvilágbajnoki címet szerzett, neki csak egy győzelemre futotta a Ferrarival.
