DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. október 14. hétfő
F1

Szám szerint – A siker motorjai

Bár a legtöbbször elsősorban a versenyző, a karosszéria, illetve a gumik szerepét szokták kihangsúlyozni egy-egy világbajnoki cím vagy nagydíjgyőzelem esetén, ám vitathatatlan, hogy a motoroknak is oroszlánrészük van a sikerekben.

Kezdetben három, négy motorgyártó (méreteik, felszereltségük alapján ma már csak tuningműhelyeknek neveznénk) látta el az autósport csúcskategóriáját erőforrásokkal. Az igazi nagy változást a szabályrendszer liberalizálása hozta. A hetvenes évek végétől együtt futhatott a mezőnyben a 12 hengeres szívómotor, a V8-as szívómotor és a V6-os turbómotor. 

A Formula-1 egyre szélesebb nyilvánosságának hatására a nagyobb autógyárak versenymotorok gyártásán kezdték törni a fejüket, egyenes arányban azzal, ahogyan tágult a piaci érdekeltség. A Porsche, a Lamborghini, a Monteverdi, a Yamaha vagy a Peugeot kifejezetten marketing okokból vágott bele az F1-es projektbe. 

Nelson Piquet (Williams Honda) és Pascal Fabre (Ford Cosworth) az 1987-es Brazil Nagydíjon


Sokáig a legeredményesebb versenymotornak a Ford Cosworth DFV V8-as bizonyult, amelyben a legtöbb fejlesztési tartalékot találhatták meg. Emellett viszonylagos egyszerűsége és alacsony ára is vonzóvá tette. Nagyon érdekes, hogy a motor egyik névadója, Keith Duckworth már 1978-ban hangosan gondolkodott kinetikus energia-visszanyerő rendszerekről és energiatakarékos motorokról… 

Most nézzük meg, hogy a motorgyártók milyen eredményeket tudtak felhalmozni az évtizedek alatt. 

Konstruktőr világbajnoki címek (1958-2014 között adták ki): 

Ferrari motor

16

1961, 1974, 1975, 1976, 1977, 1979, 1982, 1983, 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, 2007, 2008

Renault motor

12

1992, 1993, 1994, 1995, 1996, 1997, 2005, 2006, 2010, 2011, 2012, 2013

Ford Cosworth motor

10

1968, 1969, 1970, 1971, 1972, 1973, 1974, 1978, 1980, 1981

Honda motor

6

1986, 1987, 1988, 1989, 1990, 1991

Climax motor

4

1959, 1960, 1963, 1965

Mercedes motor

3

1998, 2009, 2014

Repco motor

2

1966, 1967

TAG Porsche motor

2

1984, 1985

Vanwall motor

1

1958

BRM

1

1962

Ayrton Senna (McLaren Honda) és Alain Prost (Ferrari) az 1990-es Japán Nagydíjon

A Renault motor a Williams partnereként ért el kiemelkedő eredményeket először, amikor 1992 és 1997 között zsinórban hatszor lettek világbajnokok. A következő hosszú sorozatot a Red Bull gyomrában teljesítette, 2010-2013 között négy évig volt verhetetlen. 

A Ford Cosworth-nak „könnyebb dolga” volt, hiszen a mezőny nagyobbik felét ők látták el erőforrással több, mint 15 éven keresztül. 

Az F1-es visszatérése előtt álló Honda sikersorozata is egyedülálló, 1986 és 1991 között megszakítás nélkül a konstruktőr világbajnok csapat tagjaként fürödhettek a dicsfényben. Még az sem zökkentette ki őket, hogy előbb a Williams, majd utána a McLaren fő partnereként dolgoztak. 

Alain Prost (McLaren Honda) és Nigel Mansell (Williams Judd) az 1988-as Spanyol Nagydíjon

A Mercedes motorjának három vb-címe volt, méghozzá háromféle csapattal. Először 1998-ban a McLarennel, majd 11 év múlva a Brawn színeiben, és végül most, 2014-ban a saját gyári csapat égisze alatt. 

Futamgyőzelmek száma:

Ferrari 222 - Ford Cosworth 176, Renault 168, Mercedes 115, Honda 72, Climax 40, TAG-Porsche 25,  BMW 20, BRM 18, Alfa Romeo 12, Maserati 11, Vanwall 9, Repco 8, Mugen-Honda 4, Matra 3, Porsche 1, Weslake 1. 

Kettős győzelem (az első és a második helyen is ugyanaz a márka) 

Ford Cosworth 108, Ferrari 82, Renault 56, Mercedes 47, Honda 29, Climax 16,  TAG-Porsche 7, Alfa Romeo 5, BRM 5, Repco 4, BMW 4, Mugen-Honda 1, Maserati 1.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: