Kezdjük a nap hősével, az iparági pletykák szerint hamarosan búcsúzó, szénszálas vázú bombázóval, amely jó hangú négyhengeres motorjával ismét rengeteg örömet szerzett. A csodálatos formájú – Lorenzo Ramaciotti által tervezett – kis kupéba a legutóbbi próba óta nem lett könnyebb a beszállás, és a fülke nagysága sem nőtt. A küldetése maradt a régi: sportautó-fanatikusoknak készült.
A 22 millió körüli vételárért csak itt lehet hozzájutni szuperszilárd és szuperkönnyű szénszálas vázhoz (65 kg). Nem sokkal a talaj fölött ülve még mindig durva élményeket lehet szerezni a gyors, fordulékony és rendkívül jó hangú autóval. A modellel gyorsan mosolyt varázsolhatunk a márka szerelmeseinek arcára. A lelkesedés persze nem tarthat örökké: utazóautónak nem ajánljuk a 895 kilós masinát, mert a bennülők fejétől nagyjából negyven centire bömbölő motor hosszútávon már kevésbé lelkesítő. Ami még világos lett, hogy az alapkivitelű kagylóülések oldaltartása lehetne jobb is.
Az élményeket a Driving Camp lezárt pályáján, a nyitott verzióval fokoztuk, a hang itt még közvetlenebbül jutott a fülbe... Plusz a sebesség és gyorsulás – a nyitottság miatt – jobban érvényesült. A gyártásban maradó nyitott masina még nagyobb adrenalinlöketet adott, mint a zárt testvére: mindenki vigyorogva és libabőrösen szállt ki belőle. A kipufogó durrogása, a guminyikorgás kanyarokban, a gyorsan felpörgő motor hangja és a szervótlan kormány valódi versenyautó-hangulatot csinált.
A próba legizgalmasabb részébe, a bójákkal belassítózott, felvezetőautót követő, irányított száguldásba még két négylevelű lóherés autó került be. A Giulia és a Stelvio mélyebb hangokat adott ki magából, nehezebbek és erősebbek voltak a könnyű, rendszámos versenyautónak tekinthető középmotoros testvéreiknél.
A V6-os, a Ferrarival rokonságban lévő dupla turbóval hajtott járművek avatatlan kezekben a közutakon veszélyes fegyverek. Mindkét autó azzal büszkélkedhet, hogy a saját kategóriájukban a legjobb köridővel rendelkeznek a Nürburgringen. Ez a tény bizonyítja, hogy nemcsak jól gyorsuló, egyenes haladásra alkalmas erőgépek, hanem a kanyarokban is megállják a helyüket. Erről személyesen is meggyőződtünk.
A Sparco által gyártott kagylóülések pazar szénszálas vázukkal ultra figyelemfelkeltőek. Hátrányuk, hogy a hátsó lábteret a magasabb emberek mögött, nagyon leszűkítik. A négylevelű lóherével jelzett csúcsmodellek karosszériája rendkívül szilárd, a fékek hatalmasak, amelyek semmi fáradékonyságot nem mutattak a lefutott körök alatt.
Az 510 lóerő és a 600 Nm másfajta élményt adott: a hatalmas erő letaglózó gyorsulást produkált a testesebb autókban. Főleg a Stelvio QV kanyarsebessége volt nagyon durva, a hihetetlen kategóriában járt, ekkor nagy hasznát vettük a jó oldaltartású bőr burkolatú kagylóüléseknek.
