Az aktív versenyzéstől már visszavonult magyar gokartos, Kovács Zsombor az OK-N világkupa angliai döntőjén átmenetileg visszatért a pályára, miután megnyerte a válogatót, melyen csak kíváncsiságból indult el: „A Slovakia Ringen rendeztek egy válogatóversenyt, melyen szórakozásból elindultam, nem is mentem még ilyen motorral, és ki akartam próbálni.”
„Mivel nyertem, kijutottam a Világkupára, és elgondolkodtam, hogy érdemes-e elindulnom, hiszen egy éve nem ültem gokartban, ott viszont olyan versenyzőkkel találkozom, akik egész évben gokartoztak. Szóval nem volt egyértelmű a helyzet, de úgy döntöttem, hogy ha már végigcsináltam eddig a programot, akkor nem állok meg itt, és kimegyek egy last dance-re” – mondta a 22 esztendős versenyző.
A dolgát legalább annyi könnyítette, hogy ismerte az angliai PFI versenypályát: „Mivel indultam már korábban itt, a vonalvezetést már ismertem, a gumit, a motort és a vezetési stílust viszont meg kellett tanulnom az öt szabadedzés alatt, ahogy a csapatnak is a beállításokat. Próbáltunk minél több információt gyűjteni, majd jött az időmérő, ahol a hetedik helyet értem el, de ez nem szegte kedvünket, alaposan elemeztük, hogyan lehetne előre lépni.”
„A warmup viszont nagyon jól sikerült, hiszen pár századdal lemaradva a második helyet szereztem meg, majd következett a három selejtezőfutam” – fejtette ki Kovács Zsombor, aki a selejtezőfutamokon előre tudott lépni az időmérőhöz képest. „A versenytempó jobb volt, mint az egykörös, és persze a gokarton és a vezetési stílusomon is tudtunk dolgozni, így a három versenyen egy harmadik és két negyedik helyet szereztem, s ezzel nagyon jó rajthelyről várhattam a döntőt.”
A finálé napján eleinte úgy tűnt, kegyes lesz hozzá az időjárás: „Még mindig nem voltunk száz százalékig megelégedve ezzel, hiszen nyerni mentünk ki, így a munka nem állt meg. Az előrejelzések azt mutatták, hogy esni fog, aminek nagyon örültem, mert szeretek is esőben menni, és bátran mondhatom, hogy esőben kevesen veszik fel velem a versenyt, így ez extra motivációt és magabiztosságot jelentett.”
„A verseny előtt egy órával kezdett szemerkélni, így annyira nedves volt az aszfalt, hogy esőgumival és esős beállításokkal indultunk neki” – idézte fel a történteket Kovács, akivel a rajtot követően kibabrált az időjárás szeszélye. „A 21 körös verseny rajtjánál feljöttem a második helyre, de sajnos fokozatosan elkezdtem visszacsúszni, mert megkockáztattuk a teljes esős beállítást, így a többiekhez képest alacsonyabb volt a végsebességem, viszont a nyolcadik körig nem esett több eső, elkezdett felszáradni a pálya és ez nagyon nagy hátrányt jelentett számunkra.”
„Már nem voltam bent a legjobb ötben sem, és elkezdtem elkönyvelni, hogy a döntésünk nem jött be, és ez ennyi volt” – mesélte a verseny első szakaszáról. Hamarosan azonban pozitív fordulat következett be: „Aztán viszont ránk mosolygott a szerencse, elkezdett újra szemerkélni, én pedig folyamatosan jöttem felfelé, mintha egy rakétában ültem volna.”
„Sajnos az első helyezett addigra már nagyon elhúzott, hiszen mögötte harc zajlott, közel tíz másodperc volt az előnye, viszont olyan brutális tempót tudtam diktálni, hogy ezt a hátrányt hat-hét kör alatt le tudtam dolgozni. Az utolsó körben már láttam magam előtt, a leintésnél pedig csak fél másodperc volt köztünk, de sajnos kifutottam az időből.”
„Győzni ugyan nem sikerült, de egy év kihagyás után mindössze öt edzéssel a hátam mögött egy új kategóriában sikerült felvenni a versenyt a többiekkel, és ez szerintem így is szép eredmény” – összegzett Kovács Zsombor, akit arról is megkérdeztünk, hogy ez már valóban a búcsúfellépés, az utolsó tánc volt-e?
„Nincs tervben a teljes visszatérés, persze azt nem zárnám ki teljesen, hogy a jövőben is részt vegyek egyszer-egyszer hasonló versenyeken, de azt már nem tudom elképzelni, hogy újra folyamatosan versenyezzek.”
