DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. november 23. szombat
Egyéb

Roma már novemberben a Dakar-sikerre készült

Tíz évvel motoros győzelmét követően Joan "Nani" Roma most először autóval is megnyerte a Dakar-ralit a Mini volánjánál. Amiről novemberben a Formula.hu-nak még álomként beszélt, most valósággá vált.

A 41 éves spanyol pályafutása jelenleg magasan ível, hiszen a sivatagi megmérettetés előtt a könnyedebb hangulatú, de szintén nagy kihívást rejtő, és számára újdonságnak számító Gymkhana Grid döntőjét is megnyerte, beugróként győzve le a sorozat legnagyobb alakjait, köztük Ken Blockot. Romával a driftverseny fináléja előtt beszélgettünk, s akkor elmondta, némileg hiányzik neki a rali eredeti, afrikai közege. Bár a most szombati valparaisói befutó után minden bizonnyal Dél-Amerikát is végleg a szívébe zárta.



 

A neved leginkább a Dakarról ismert, hogy keveredtél ide a Gymkhanára?

Roma: Ma reggel én is feltettem ezt a kérdést magamnak. De komolyra fordítva: a Dakar csapatomat is a Monster támogatja, és azt az autót is, amivel Spanyolországban versenyzek. Ez a típusú versenyzés kétségtelenül távol áll az én szakterületemtől, hiszen a sivatagban azért jóval több a hely. Mindenesetre jó itt lenni, új tapasztalatokat gyűjteni. Meglátjuk, hogy a holnap hogyan alakul.

El tudnád-e képzelni, hogy a jövőben gyakrabban vegyél részt ilyen versenyeken?

Nem-nem, kizárt, egyáltalán nem. Egyszer-egyszer jó, nézőként is élvezhető, de nem hiszem, hogy szívesen csinálnám túl sokszor. Talán évente egyszer belefér, ahogyan most is. De ennél többször nem, legalábbis most így látom, de hát ki tudja...

Áttérve a Dakarra. Milyen érzéseid vannak az "új" dél-amerikai Dakarral kapcsolatban? Nagyon más, mint az afrikai volt?

Igen, az biztos, hogy más. Nekem spanyolként jó, hogy sok a spanyolajkú szurkoló Argentínában és Chilében, akik elképesztőek, főleg Argentínában. Rengeteg néző áll a pálya mellett, ellenben Afrikával, ahol senki nincs körülöttünk. Egészen más a két világ. Afrikában korán reggel elrajtolunk és egész nap egyedül vagyunk. Sokkal inkább arról szól a dolog, hogy folyamatosan egyedül kell megvívni a harcunkat. De most Dél-Amerikában kell vezetnünk, ahol a rajongók fantasztikusak, a táj csodálatos. Egészen másfajta szakaszokat kell teljesítenünk, mint Afrikában. Sáros talajon kezdünk, utána felmegyünk a hegyekbe, tehát egyetlen napon belül többféle terepen kell helytállni, de ez is érdekes, rendben van ez így. Mostanra gyorsabbá is vált a verseny, nagyobb a küzdelem, a szakaszok rövidebbek lettek.

Nem hiányzik Afrika?

Egy kicsit igen. Szeretem Dél-Amerikát, de egy kissé hiányzik. 1996-ban indultam először motorral, így az afrikai Dakarhoz szoktam hozzá. Az életem részévé vált, nagyon fontos személyes tapasztalat volt számomra, látni a vidéket, az egész kontinenst, hogy milyen nehéz helyzetben van, milyen nehéz ott az élet. Szóval egy kissé hiányzik, de az idők változnak, és nekünk is változnunk kell. Most Dél-Amerikára váltottunk, és úgy látom, hogy már nehéz lenne visszatérnünk Afrikába.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Csak a következő Dakarig tekintek a jövőbe, ami két hónap múlva kezdődik. Most keményen edzek erre azzal a céllal, hogy megnyerjem. Ezt követően is folytatni fogom a versenyzést, valószínűleg továbbra is a Minivel, reményeim szerint még évekig ennél a márkánál maradhatok. Számomra a jövő egyelőre csak a következő két-három hónapot jelenti.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: